Tizedik fejezet

A következő napon Jaina ismét láthatta a fivérét. De öröme nem lehetett teljes, mert Tamith Kai is jelen volt a találkozásuk alkalmával, aki egy csapat rohamosztagossal végigvezette őket a hosszú folyosón.

Azért annyi időt engedélyeztek nekik az őrök, hogy megölelhessék egymást. Jaina megragadta az alkalmat, hogy néhány szót odasúgjon a fiúnak.

– Van egy tervem. Segítened kell.

De erős markok ragadták meg a vállukat, és szétválasztották a két testvért. Azután az egyik őr a pisztolyával intett, jelezve, hogy menjenek tovább.

Jaina elégedetten elmosolyodott. Brakiss, még Tamith Kai felügyeletére bízva őket, sem lehetett nyugodt abban, hogy nem szerveznek valamit.

Azért vették körül az ikreket az őrök, nehogy valami bajt okozzanak.

Jacen fejének alig észrevehető biccentése Jaina tudtára adta, hogy fivére megértette az üzenetet.

– Akarsz hallani egy viccet? – kérdezte vidám hangon a fiú.

– Persze – felelte ártatlanul Jaina.

Jacen megköszörülte a torkát.

– Hány rohamosztagos kell ahhoz, hogy kicseréljenek egy fénypanelt?

Jaina elmosolyodott; tudta, hogy fivére csak az őreiket akarja ezzel bosszantani.

– Nem tudom – válaszolta a lány.

Az őrök megálltak egy ajtó előtt, amely azonnal kinyílt. A helyiségben többtucatnyi hallgató tartózkodott. Valószínűleg az Árnyakadémia növendékei lehettek. Az egyik őr intett a pisztolyával, hogy lépjenek be.

Jacen folytatta a viccet elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallhassa.

– Tehát két rohamosztagos kell ahhoz, hogy kicseréljenek egy fénypanelt. Az egyik rohamosztagos kicseréli a panelt, a másik pedig közben lelövi őt, hogy kérkedhessen a munka eredményével.

Jaina nevetni kezdett. Tamith Kai viszont majdnem keresztüldöfte Jacent a tekintetével.

Jacen azonban nem ijedt meg.

– Maga biztosan a Dathorra való. Csak az ottani emberek nem szoktak tréfálkozni – mondta dacosan.

Jaina karjait megragadta két rohamosztagos.

A fájdalom ellenére a lány megkönnyebbülést érzett. Jacen cselekedete ráébresztette őket, hogy a szívük szabad: És amíg szabadnak érzik magukat, addig van esélyük.

Az őrök beráncigálták a lányt a terembe, ahol lelökték egy kényelmetlen székre. Jacent a terem túlsó oldalán ültették le, nyilvánvalóan büntetésként a viccéért. Jaina örömmel fedezte fel, hogy Lowie legfeljebb egy méternyire van tőle.

Kettőjük között csak egyetlen növendék foglalt helyet. A wookiee hangos morgással üdvözölte barátait.

A többi növendék az emberi fajhoz tartozott.

Valamennyien fekete egyenruhát viseltek, és szemmel láthatóan boldogok voltak, hogy az Árnyakadémia tagjai lehetnek. Úgy tűnt, csupán ők hárman azok, akik nem akarják az itteni kiképzést.

Jaina felháborodottan vette észre, hogy Lowie még mindig nem kapta vissza Em Teedee-t. A kis droid hiánya kommunikációs problémákat okozhatott gazdájának. Azután a lány azon gondolkodott, vajon a nagybátyjuk, Luke, mit tenne ebben a helyzetben. Jaina megpróbált mentális kapcsolatot teremteni a közelében ülő wookieeval. Érezte, hogy Lowbaccát nem érte fizikai fájdalom az utolsó találkozásuk óta, csupán rendkívül nyugtalannak tűnt. Jaina nem tudta, vajon Lowie érzi-e a feléje küldött gondolatokat, de azután a sütőlapát méretű szőrös mancs gyengéden megérintette a lány vállát.

Jaina arra gondolt, hogy megpróbálhatna beszélni a barátjával. Ehhez azonban először meg kellett tudnia, hogy milyen jellem a köztük ülő növendék. A fiatalember körülbelül egyidős lehetett vele, de egy kicsit magasabbnak látszott.

A haja szőke volt, és hideg kék szeme kifejezéstelenül meredt a lányra.

Jaina megpróbált behatolni a fiatalember tudatába, de ott nem bukkant érdemleges gondolatokra. Az egész olyannak tűnt, mintha egy koncert előtt hangoló zenekar akkordjainak egyvelegét hallaná.

– Miért vagyunk itt? – kérdezte Jaina suttogva.

– Mert itt vagyunk – válaszolta a fiatalember értetlenül. – Mert Brakiss mester azt akarja, hogy itt legyünk. Gyanakvóan nézett a lányra. – Hát nem azért vagyunk itt valamennyien, hogy elsajátítsuk az erő feletti uralmat Brakiss mester segítségével?

Mielőtt Jaina válaszolhatott volna, Brakiss lépett a helyiségbe. A terem azonnal elcsendesedett, még egy köhécselést sem lehetett hallani.

Brakiss végighordozta tekintetét a növendékeken. Amikor pillantása találkozott Jaináéval, a lány úgy érezte, mintha jeges kéz markolt volna a szívébe.

Azután a jedimester, minden bevezető nélkül, megkezdte előadását.

– Az erő egy energiamező, amely körülölel minden élőlényt. Keresztüláramlik rajtunk, és belőlünk árad.

Miközben Brakiss szavait hallgatta, Jaina érezte, hogy feszültsége fokozatosan feloldódik. Az egész nem is volt olyan rossz, mint ahogy várta.

Brakiss igazat beszélt, és a hangja bizalmat keltett. Jaina látta, hogy a hallgatók bólintanak. Ő is bólintott.

Jaina pontosan nem is fogta fel Brakiss szavainak értelmét, nem lett volna képes szó szerint visszaidézni azokat. Inkább az érzések, a gondolatok, és a szavakban rejlő igazság ragadta magával.

Azután egy pillanat alatt, mintha agyának egy titkos rejtekéből kinyúló kéz megérintette volna, minden megvilágosodott előtte, és a szavak ismét értelmet kaptak.

– Mindegyiktek tudatában ott rejlenek az eszközök, amelyek segítségével az erő uraivá válhattok – mondta a meggyőző hang. – És ha valóban birtokolni akarjátok az erőt, akkor meg kell ismernetek az igazi érzéseket: a vágyat, a félelmet, az agresszivitást, a gyűlöletet és a haragot.

"Nem!" – kiáltotta egy hang Jaina agyában, és a lány hevesen megrázta a fejét. – Ez nem lehet igaz… – suttogta. – Ez nem igaz.

A lány mellett ülő növendék megvetően nézett Jainára.

– Ez természetesen igaz. Ha Brakiss mester ezt állítja, akkor igaznak kell lennie.

– Miért vagy ebben olyan biztos? – sziszegte Jaina. – Nem veszed észre, hogy uralkodik a tudatod felett? El kéne menned erről a helyről, és szabadon átgondolnod mindezt!

– Nem akarok innen elmenni. Szeretnék Brakiss mestertől tanulni, hogy jedi lehessek.

– Átgondoltad te ezt? Vakon elfogadsz mindent, amit ő mond? És ha téved?

– Ő a tanár – pislogott vizenyős kék szemével a növendék, mintha Jaina szavainak nem lenne értelme. Azután felállt, magára vonva Brakiss figyelmét.

Jaina megragadta az alkalmat, és a növendék háta mögött közelebb hajolt Lowie-hoz.

– Van egy tervem – suttogta. – Néhány napon belül megszakítjuk az egész bázis energiaellátó rendszerét. Légy készen!

Amint ismét hátradőlt, hallotta, hogy a makacs szőke növendék mit mond Brakissnak.

– … arról próbált meggyőzni, hogy ne higgyünk önnek, mert ön nem az igazi erő tanait hirdeti. És nekem az a véleményem, uram, hogy ez a lány nem megfelelő növendék.

Brakiss szépen formált szeme összeszűkült, amint Jainára nézett. A lány érezte az erő hatását; és megpróbált ellenállni.

– Ti még most kerültetek ide – mondta Brakiss. – Nem ismeritek az itteni módszereket. Hallgassátok a tanításaimat, azután döntsetek szabad akaratotokból! De soha többé ne biztassátok arra a társaitokat, hogy ne higgyenek nekem!

A hallgatók egyetértően felmorajlottak. Kivéve a három új növendéket.

– Ezen az akadémián nemcsak az erő egyik oldalával ismerkedünk meg – folytatta Brakiss az előadást, de úgy tűnt, szavait ezúttal kifejezetten Jacen, Jaina és Lowie felé intézi. – Ez nem a sötét erők akadémiája. Hiszen az erő két oldala összetartozik. Csupán a jó oldalra eljutni önmagában nem igényel túl nagy fáradságot. De meg kell ismerni mindkét oldalt, ha valaki az erő igazi urává akar válni.

Jaina a terem túloldalán ülő Jacenre pillantott, és látta, hogy a fiú megrázza a fejét. Jaina nem tudta tovább türtőztetni magát, ezért felállt.

– Ez nem igaz – mondta. – A sötét oldal senkit sem tesz erősebbé. Éppen azt könnyebb elsajátítani. És ha valakit hatalmába kerít a sötét oldal, sohasem szabadul tőle.

A hallgatók ismét felmorajlottak, de egyikük sem mert közbeszólni: Brakiss néhány másodpercig némán bámulta Jainát, miközben mentális erejével hatalmas nyomást gyakorolt a lány tudatára.

Jaina azonban felemelt fejjel, büszkén állta Brakiss tekintetét. Ismét azt érezte, hogy a szíve szabad.

Végül Brakiss szomorúan megrázta a fejét.

– Nem akartam példát statuálni, de nem hagysz számomra választási lehetőséget. Megpróbálsz szembeszegülni az akaratommal. Utoljára figyelmeztetlek, többször nem teszem.

Azzal Brakiss felemelte a kezét, mintha búcsút intene. Kék villámok csaptak ki az ujjaiból, amelyek körülölelték a fájdalmak közt vergődő lányt.

Brakiss kegyetlen bánásmódja rettenetesen felbőszítette Lowbaccát. Haragjában felugrott, majd kivillantva félelmetes agyarait, borzalmas bömböléssel a feje fölé emelte a székét.

A hangzavarra benyomultak a folyosón várakozó őrök, és pisztolyukkal hadonászva a káosz forrását keresték. A tomboló wookiee-t nem volt nehéz felfedezniük.

Lowie a támadók közé vágta a székét, amivel megtörte a rohamozók lendületét. Az őrök egymásra zuhantak, mint a kártyavár lapjai. A többiek pedig megbotlottak földön fekvő társaikban. A küzdelem látványa lázba hozta a többi növendéket is, akik megpróbálták túlkiabálni a wookiee-t. Lowie rájuk bömbölt, így a hangzavar általánossá vált. A pódiumon álló Brakiss csendre intette a növendékeket, de azok rá se hederítettek.

Ekkor kinyílt egy ajtó a terem távoli részében, és újabb kontingens rohamosztagos érkezett a küzdelem színhelyére.

Jacen odaszaladt eszméletlen húgához, és a válla alá csúsztatva a karját, felemelte a lány fejét. Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Jaina nem szenvedett komoly sérülést. A lány felnyögött, majd kinyitotta hatalmas barna szemét.

– Jaina…! Szedd össze magad! – kérte Jacen.

– Oké… – bólintott a lány, miközben megpróbált felülni. Akkor vette észre a körülötte folyó küzdelmet, és azonnal megértette, hogy Lowie a segítségére sietett.

Lowie közben újabb székekkel bombázta a behatolókat. Az egyik széket egyszerűen kirántotta egy növendék alól, aki a fenekére esett, és felháborodottan szitkozódott.

A rohamosztagosok kábítófegyverekkel próbálták harcképtelenné tenni a felbőszült fenevadat, de Lowie ügyesen maga elé tartott egy széket, és így a lövések nem találták el. Lowie azonban hamarosan felélte székkészletét, és körülnézett újabb fegyvereket keresve. Ekkorra azonban az első rohamcsapat katonái is feltápászkodtak, és pisztolyukkal célba vették a wookiee-t.

Kék fények villantak Lowie háta fölött, és leterítették a terem túloldalán harcoló rohamosztagosok három tagját. A földre zuhanó katonák kemény sisakja nagyot koppant a sima fémfelületen.

– Szüntessék meg ezt a fejetlenséget! – kiáltotta magából kikelve Brakiss.

Az egyik rohamosztagos néhány lépést tett, majd pisztolyát közvetlen közelről Lowie hátára irányította.

Jacen látta, hogy barátja védtelen, hiszen figyelmét a támadók másik csapata foglalja le. A fiú minden mentális erejét összeszedte, és elfordította a fegyvert tartó kezet. Mire a katona ujja elhúzta a ravaszt, a karja annyira visszahajlott, hogy saját magát lőtte mellbe. A rohamosztagos hang nélkül összecsuklott.

– Lowie, jól vagyok! – kiáltotta Jaina, miközben nagy nehezen felállt. – Nézz ide! Jól vagyok!

Egyre több rohamosztagos özönlött a terembe, mindkét ajtón át.

– Lowie! Csillapodj! – kiáltotta Jacen.

Lowbacca körülnézett, ujjait úgy tartotta, mintha keresne valamit, amit széttéphet. De közben felmérte a lehetőségeit, és be kellett látnia, hogy a túlerő hamarosan lehengerli.

Brakiss a magasba tartotta a kezét.

– Nem akarunk bántani – mondta. – De meg kell tanulnod, hogy bizonyos cselekedetek büntetést vonnak maguk után. – Az Árnyakadémia vezetője a rohamosztagosokhoz fordult. – Vigyék őket vissza a szobájukba! Sokkal komolyabb feladatok állnak előttünk, nincs időnk az ilyen rendzavarókkal foglalkozni.

Azután Brakiss ismét magára öltötte a mézesmázos arckifejezését. Végül összevont szemöldökkel Lowie-re nézett.

– Örülök, hogy láthattam a dühöd erejét, ifjú wookiee. Ezt a lehetőséget ki fogjuk használni. Hatalmas képesség lakozik benned.

A rohamosztagosok megragadták Lowie karját, és kivonszolták kemény ellenfelüket a teremből. Azután a három jedinövendéket visszakísérték a celláikba.